interjúalany: Dr. Bogner Barna

Kérem, pár mondatban mutassa be intézményét és osztályát!

A Tolna Megyei Önkormányzat Balassa János Kórháza súlyponti kórházként az ország 2. legkisebb megyéjének ellátásáért felel. A Patológiai Osztály a megyei kórházból származó minták mellett a Bonyhádi Városi Kórházból és a Paksi Rendelőintézetből származó szövettani és citológiai minták feldolgozását végzi. Osztályunkon 3 szakorvos 7 szövettani szakasszisztens, 3 citológus szakasszisztens és 3 boncmester dolgozik. 50%-os boncolási ráta mellett 800 kórboncolást végzünk, a feldolgozott biopsziás minták száma 7-8000, a nőgyógyászati citológiai mintáké 15000, az extragenitális citológiai mintáké 2500. Kórházunk súlyponti jellegéből adódóan a vizsgált mintáink rendkívül sokszínűek, idegsebészeti-, mellkassebészeti-, gyermekonkológiai- és vesebiopsziás mintáktól eltekintve a teljes szövettani spektrummal találkozhatunk. Osztályunk szoros konzultatív kapcsolatban áll a PTE és a SE I. és II. számú Patológiai Intézeteivel, segítségükre főként lymphoproliferativ- és lágyrész tumorok eseteiben, illetve molekuláris biológiai vizsgálatkéréskor számítunk.

Mióta patológus és erre a pályára készült-e?

1991-ben az egyetem elvégzését követően a Fejér Megyei Szent György Kórház Patológiai Osztályán kezdtem el dolgozni, majd mivel akkoriban Pécsett nem találtam patológus állást, 1993-1997-ig a POTE Igazságügyi Orvostani Intézetében dolgoztam. 1997-től 2008. március 1-ig a Baranya Megyei Kórházban dolgoztam, majd megpályáztam a TMÖK Balassa János Kórházának osztályvezetői állását. A fentiekből következően egész eddigi pályafutásom során vagy patológusként, vagy igazságügyi orvosszakértőként dolgoztam, annak ellenére, hogy eredendően háziorvosnak készültem.

Mi vonzotta igazán a patológiában, mi motiválta pályája elején?

Mivel eredendően nem patológusnak készültem, meghatározó volt a baráti fogadtatás, amiben a pályám kezdetén kollégáimtól részesültem, emellett a Fejér Megyei Szent György Kórházban akkor épült az új patológiai osztály, melyet a legmodernebb eszközökkel szereltek fel és a legújabb szakkönyveket is beszerezték. A konzultációs mikroszkóp és monitor melletti délutáni konzultációk hamar ráébresztettek a patológia soha meg nem unható sokszínűségére.

Van-e kiemelten vett szakterülete? Miért választotta azt?

Fő érdeklődési területem a gasztointesztinális traktus-, ezen belül a colorectalis carcinomák patológiája. Ezt a témát Hegedű Géza főorvos úr tanácsára választottam, aki nemcsak tanácsával segített, hanem felhívta a figyelmemet a TEMPUS-PHARE ösztöndíjra, melynek révén 2000-ben 6 hónapot tölthettem Edinburghban, ahol felfigyeltem a colorectalis carcinomák multidiszciplináris szemléletű patológiai leletezése és a saját gyakorlatunk közötti alapvető különbségekre. Hazaérkezésemet követően az összes vastagbéldaganat feldolgozását rám bízták és ekkor létesítettük kórházunkban a gasztrointesztinalis tumorok ellátására szakosodott multidiszciplináris team-et is.

Mit tart igazi sikernek a karrierjében?

A colorectalis carcinomák multidiszciplináris szemléletű patológiai leletezésének bevezetését, melynek egyes részleteit- a reszekátumok sebészi síkjainak patológiai minőségellenőrzését, az érinvázió elasztikus festéssel történő vizsgálatát, valamennyi kinyerhető nyirokcsomó vizsgálatát és a struktúrált lelet használatát reményeim szerint egyre több patológiai osztályon bevezetik. Nagy megtiszteltetés számomra, hogy 2008-tól a GASTROUPDATE szerzőcsapatába választottak és emellett 2009-től részt vehetek a patológus szakorvosképzésben is.

Milyen változásokat tapasztalt a munkájával töltött évek alatt a patológia fejlődése terén?

A 18 év alatt melyet a szakmában töltöttem a patológia alapvető technikai és ennek köszönhető tartalmi változásokon ment keresztül. A mindennapi élet része lett az immunhisztokémia alkalmazása, majd megjelentek a molekuláris vizsgálómódszerek, melyek révén az egyes daganatféleségekről vallott elképzeléseink megváltoztak, kikristályosodtak. Az elsajátítandó tudásanyag egyre fokozódott, ugyanakkor az információkhoz való hozzájutást az internet használata jelentősen megkönnyítette. A tekintélyelvű patológiai véleményalkotás a bizonyítékokon alapuló orvoslás irányába mozdult el, nyilvánvalóvá váltak a jelentős inter- és intraobserver eltérések. A világ tehát bizonyos tekintetben bonyolultabbá, de ugyanakkor átláthatóbbá és sokkal jobban rendszerezettebbé is vált.

Mire fordítana több figyelmet és pénzt a patológia fejlesztése terén?

Véleményem szerint a patológia ésszerű fejlesztése az egészségügy alapvető átalakítása nélkül elképzelhetetlen. Mivel a kis forgalmú kórházakban a ritka esetekkel való találkozás, a megfelelő rutin megszerzése mind a klinikusok, mind a patológusok számára nehéz, így az ésszerűen végrehajtott centralizálás sürgető szükségszerűség. A centralizált egységekben koncentrálódó beteganyag minősége, mennyisége a rendelkezésre álló szakemberek száma alapján lehetne a fejlesztési irányokat kijelölni. A kisebb patológiai osztályok szakemberekkel való ellátása is megoldhatatlannak tűnik, de megfelelő kihívások hiányában az ott lévő szakemberek megtartása is problémás. Jelenleg a legégetőbb problémának a patológia szakember ellátottságát látom, jelenleg évente több szakember távozik külföldre, mint ahányan a rezidensképzésbe lépnek. Összefoglalva, a patológusok megfelelő bérezésében, a centralizációban és a rendelkezésre álló eszközök leghatékonyabb kihasználásában látom fejlődés lehetőségét.

Mit tart az osztályán pozitívumnak? Miben szeretnének fejlődni a közeljövőben?

Az összetartást, a változásra és megújulásra való hajlandóságot. A digitális archiválást és ennek multidiszciplináris teamekben való felhasználását illetve a radiológusokkal együtt történő FNAB mintavételezést szeretném meghonosítani a kórházunkban.

Mennyire van jelen a hétköznapi munkájában a csapatszellem, mennyire dolgozik együtt más patológusokkal, vagy más szakterületek orvosaival? Milyen közös projektekben, kutatásokban vesz részt?

A korábbi válaszaimból már talán kiderült, hogy a csapatszellemet meghatározónak tartom mind az osztályon belül, mind a tágabb szakmai környezetemben. A rendszeres team összejövetelek mellett 2 havonta klinikopatológiai konferenciát tartunk kórházunkban, ami főként továbbképző jellegű, esetenként kvíz- vagy érdekes esetek fóruma jelleggel működik. A sebészekkel jelenleg a Holm-féle abdominoperinealis rectum exstirpatio bonctermi begyakorlását, majd „élesben” történő bevezetését tervezzük.

Milyen frissen végzett patológusokkal szeretne együtt dolgozni?

Nyitottakkal, szorgosakkal, magukra jogosan büszkékkel.

Milyen tervei és céljai vannak a jövőben?

Tartósan jó színvonalú patológiai szolgáltatást nyújtani, minden más ebből következik.

Fontosnak tartja-e a patológia "nyitását" a hétköznapi emberek felé, ez esetleg betegtájékoztatás formájában az intézményükben megvalósult-e? Ha igen, milyen tapasztalatokkal és eredményekkel?

A nyitás elsőként a háziorvosok irányában kezdődik meg kórházunkban, részükre 2010 januárjától havi rendszerességgel kreditpontos továbbképzést tartunk. Az előadások különféle szervrendszerek legfontosabb dagantféleségei köré csoportosulnak és előadói a multidiszciplináris onkoteam tagjai lesznek. Az így kialakult rendszer igény szerint közérthetőbb formában a helyi televízió egészségüggyel kapcsolatos adásába is átültethető.

Milyen magyar patológiai szolgáltatást/ellátást és patológus társadalmat látna szívesen 2015-ben?

Célszerűnek látnám a brit mintájú strukturált leletezés elterjedését Magyarországon, melytől a leletek információ tartalmának gyors javulása lenne várható. Ezt a célt a nemzetközileg elfogadott irányelveket figyelembe vevő módszertani levelek megalkotásával és használatuk ellenőrzésével lehetne elérni. A szakmai irányelvek kidolgozását a GASTROUPDATE vagy ONKOUPDATE mintájára szerveződő szakértő csapatra bíznám. A patológusok továbbképzésében az országos metszetkonzultáció fenntartása létfontosságú. A patológián belül jelentkező szuperspecializáció, a molekuláris és rutin diagnosztikus patológia egységének fenntartása problémát jelenthet, mivel a különféle megközelítésű módokat használó szakemberek tudásanyaga, tapasztalata egyre jobban elkülönül egymástól. Megfelelő morfológiai alapok és megbízható leletek nélkül azonban a molekuláris biológiai módszerekkel nyert eredmények is kétségesek lesznek. Bár a telepatológia elterjedése egyelőre akadozik Magyarországon, a gyakorlásához szükséges eszközök olcsóbbá válásával és továbbfejlesztésével biztosan szerepet nyer a mindennapi gyakorlatunkban, melytől elsősorban a konzultációs lehetőségek felgyorsulását és gyakoribbá válását várnám.