Mióta patológus és erre a a pályára készült-e? Mi vonzotta igazán a patológiában?
35 éve vagyok a pályán és 32 éve szakorvos. Mint annyian mások én sem patológusnak készültem. Sokak által ismert, hogy Pécsett végeztem és Romhányi professzor tanítványa voltam. Ő szeretette meg velem a patologiát. Azt terveztem, hogy leszakvizsgázom, aztán elmegyek klinikusnak. De aztán másként alakult, megszerettem és maradtam.

Van-e kiemelten vett szakterülete?
Három terület a "szívem csücske" a pathologián belül és talán jobban is értek ezekhez. A mozgásszervi pathologia, elsősorban csontok és izületek, a nőgyógyászati pathologia és a diagnosztikus elektronmikroszkópia. Nagyon sajnálom, hogy ez utóbbi "kiment a divatból", és meggyőződésem, hogy igenis szükség lenne egy ilyen laborra. Bizonyos esetekben gyorsabb és olcsóbb (ha már megvan a műszer), mint az immunhisztokémia. Nagyon bízom abban, hogy lassan beindul a Szent János Kórházban az OGYK-ból "átmenekített" elektronmikroszkóp, és akkor megint tudunk fogadni diagnsoztikus eseteket.

Mit tart igazi sikernek a karrierjében?
A jó diagnózisokat.

Milyen változásokat tapasztalt a munkájával töltött évek alatt a patológia fejlődése terén?
Nagyon sokat változott, szinte már nem is ugyanaz amit annak idején szakvizsgára tanultam. És nemcsak az immunhisztokémia elterjedése miatt, bár az forradalmasította a diagnosztikát. A mai patológia sokkal közelebb áll a klinikumhoz és a mindenapi gyakorlathoz, mint régen. A diagnózisainknak prognosztikai értéke is van. Ez pedig iszonyú terhet ró a közkórházban dolgozó patológusokra, akiknek minden szakmában naprakész partnernek kell lennie. Nekünk mindenhez kell, vagy kellene a legmodernebb szinten érteni. Csak egy példát említenék, az emlődiagnosztikát. Amikor ifjú szakorvos voltam elég volt, ha a lelet a tumor leírását tartalmazta, és a nyirokcsomókat. Hol van az már... Ma egy korrekt lelet több téka metszet alapján születik és néha 2 oldal.

Mire fordítana több figyelemet és pénzt a patológia fejlesztése terén?
A legnagyobb gondnak a szakemberhiányt tartom. Mint regionális szakfelügyelő látom, hogy Közép-Magyarországon - az egyetemeken kívül - szinte nincs kórház, ahol állandó stábbal tudnák ellátni a munkát. Megy a körbe-körbe helyettesítés, és nemcsak anyagi okok miatt. Ez így nem sokáig tartható. És ez a tendencia az asszisztenek között is.

Milyen tervei és céljai vannak a jövőben? Ön milyen frissen végzett patológusokkal szeretne együttdolgozni?

Közeledvén a nyugdíjhoz nekem már nincsenek nagy terveim. Szeretnék minél kevesebbet tévedni, remélem eddig se sokat tettem, bár tudok nem egy tévedésemről. Olyan fiatalokkal szeretnék dolgozni, aki engem is tanítanak, - hisz a frissen végzettek sokkal többet tudnak a klinikumról mint én- és a patolgiát valóben hivatásnak, nemcsak szakmának, vagy "ugródeszkának" tekintik. Sokan vannak ilyenek és rajtunk is múlik, hogy megmaradnak-e a pályán.